A különbség a túlfeszültség-védő eszköz és a túlfeszültség-védő között

A túlfeszültség-védő és a túlfeszültség-védő két gyakran használt elektromos berendezésvédelmi eszköz. Korlátozhatják vagy levezethetik az elektromos rendszerben fellépő tranziens túlfeszültséget, és megakadályozhatják az elektromos berendezések villámcsapás vagy más okok miatti károsodását. Működési elvük, teljesítménymutatóik, alkalmazási forgatókönyveik és nemzeti szabványaik azonban mind eltérőek. Ez a cikk összehasonlítja és elemzi a túlfeszültség-védőket és a túlfeszültség-védőket e négy szempont alapján, hogy az olvasók helyesen választhassák ki és használhassák ezt a két védelmi eszközt.

Túlfeszültség-védő eszköz (SPD) egy kisfeszültségű elektromos készülék, amelyet kisfeszültségű elosztórendszerekben használnak a pillanatnyi túlfeszültség és a túlfeszültség-áram korlátozására. Fő alkotóeleme egy cink-oxid varisztor (fém-oxid varisztor, MOV), amely nemlineáris feszültség-áram karakterisztikával rendelkezik, azaz amikor az alkalmazott feszültség alacsonyabb, mint a küszöbérték, az ellenállása nagyon magas, és szinte semmilyen áram nem halad át rajta; amikor az alkalmazott feszültség meghaladja a küszöbértéket, az ellenállása gyorsan csökken, és nagy mennyiségű áram halad át rajta. Ily módon, amikor pillanatnyi túlfeszültség lép fel az elektromos hálózatban, a túlfeszültség-védő gyorsan bekapcsol, és a túlfeszültséget a földvezetékbe vezeti, ezáltal védve a következő elektromos berendezéseket.

A túlfeszültség-védelem (OVP) egy olyan eszköz, amely automatikusan és gyorsan képes lekapcsolni az áramellátást. Fő alkotóeleme egy feszültségérzékelő (Voltage Sensor), amely képes érzékelni a hálózat feszültségváltozásait, és egy vezérlőáramkörhöz van csatlakoztatva. Amikor a hálózat feszültsége meghaladja a beállított tartományt, a vezérlőáramkör egy kapcsolót aktivál, amely lekapcsolja az áramellátást, ezáltal védve a következő elektromos berendezéseket.